20. Ho-Hey!

Hulla vagyok. Éjjeli fél tizenegykor, megint elterültem Petra szőnyegén. Olyan mértékű szellemi és fizikai fáradtságot éreztem,mintha hat matek órát éltem volna át, a tesi tanárom társaságában. Bah!
- Ez nem lehet igaz! Ha szögesdrótot rakok le,akkor is itt fogsz fetrengeni?? - állt meg előttem  Pétra.
- Te még fel vagy?
-  Fel,azt vártam,mikor jössz már! - felnéztem rá,már amennyire ilyen agyhalott állapotban szemüveg nélkül tudtam. Szétbomlott konyt, egy zacskó chips, és egy kinyúlt póló. Ajjaj...
- Hol van Tomi?
- Még nem ért haza...
- Petra! Biztos nem vesztetek össze?
- De! Jobb így?! Kicsit összevesztünk! Nem nagy ügy!
- Kocsival jöttél haza?
- Igen.
- Akkor még éjfélig visszajön! - hajtottam vissza a fejem a szőnyegre. Mire Petra megbökte a fejem a lábujjával. - Ige'?
- Menj már át a szobádba!
- Ha nekem még egy ajtót ki kell nyitnom, elalszom.
- Akkor legalább mássz fel a kanapéra! - nagy nehezen felkászálódam az említett bútorra,majd azonnal be is aludtam.
Később ajtócsattanásra riadtam, és arra, hogy valaki elfut mellettem. Aztán már csak a nyálam folyt a díszpárnákra.


Reggel korán kiosontam a lakásból. Nem tudom, mi történt éjjel, de amikor  megláttam Tomi ingét a csilláron, valahogy úgy éreztem, nem is akarom tudni. Leszaladtam a pékségbe, vettem fánkot magamnak, meg Petráéknak, aztán szaladtam is a metróhoz.
Én érkeztem először a táncterembe, ahol Viktor éppen bemelegített.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Hasonlóakat! Melegíts be, mindjárt jövök! - elvonult hátra, én lepakoltam, aztán nyújtani kezdtem a tükrök előtt. Szólt a Class Fm, benne egy régi kedvencem. Meghan Trainor - All about that bass. Kívülről tudtam a szöveget, meg minden. Dudorásztam, és táncikáltam. Aztán megláttam a tükörben Viktort, amint a falnak támaszkodva vigyorogva nézett.
Annyra megijedtem, hogy miközben megfordultam, el is estem. Viktor kuncogott,és felsegített.
- Ezt nem lehetett volna tegnap?
- Nem, utálom a dubsteppet!
- Veszem észre! Sajnálom a tegnapi kiakadásomat, nem volt jogos.
- Semmi gond! Megjegyeztem!
- Reggelt! Anikó merre? - jött be az egyik pasi a másik csoportból.
- Nincs itt, Kálmán! - Kálmán? Nem valami Kálmán az ellenfelem? Szabó? Kádár? NEM! Varga! - Most velem kezdetek! Pakolj le,te is,mindjárt jövök!
Most ez is valami trükk,hogy Kálmán is táncoljon?
Kálmán levette a táskáját,gondosan kibontotta a nyaka köré kötött sálat, összehajtotta, letette a padra, aztán kigombolta a kabátját, levette, lesöprögette róla a havat, a gondosan összehajtogatott sálat belegyűrte a kabát ujjába, és a gondosan levetett kabátját behajította a sarokba.
- Te aaaa...
- Nincs tea! - mondtam ki, túl hangosan, ami eszembe jutott.
- Ja, oké, leesett. Te vagy az a lány a....  - csettintgetett - ...ö.... - csapkodja a cobját - ...Aki nem készült a párbajra, ugye? Hogy is hívnak? Ne mondd meg, tudom!....Izé...Hil...nem,Helga...
- Hajni.
- Iiigen! Hajni! És a párbajellenfeleeeeeeed....?
- Te.
- Én? - kerekedett el a szeme. - Nem, én valami Enikővel vagy kivel fogok párbajozni!
- Emese Hajnalka?
- Az.
- Mondom, az vagyok én!
- Jaaaaaaaaa! - Anyám borogass, ez mekkora agytröszt. - Én meg...
- Varga Kálmán. Tudom.
- Nézd, ne haragudj, de én nem tudom mit énekeltél, vasárnap este aludtam...
- Semmi baj, én is aludtam, amikor te felléptél! - Ezen mintha kicsit megsértődött volna. De minek? Ő sem látott engem, én sem őt. Kvittek vagyunk,nem?
- Megvan már,hogy mit énekelsz?
- Persze.
- És elmondod mit?
- Te elmondod a tiéd?
- Szeress úgy,hogy elhiggyem.
- Azt nem ismerem.
- Kár, szép szám. A tiéd?
- Ossian - Ezredszer.
- Ossian? Azz valami...Motoros találkozók plakátján láttam...Rock, nem?
- Maradjunk az egyszerű sémánál, igen rock.
- Az nem nehéz? - jézusom, mintha egy hétévessel beszélgetnék...
- De, az, ezért fogom ezt énekelni, mert nehéz, de meg fogok birkózni vele!
- De, ha nehezet választasz, akkor nem biztos, hogy tovább jutsz!
- Így van!
- Akkor miért csinálod? - csak én érzem úgy, hogy kicsit bosszantó a gyerek?
- Azért, mert engem nem fognak nyivákoltatni, ha törik ha szakad, én akkor is azt fogom énekelni, ami nekem tetszik. Pont.
- Reggelt! - nyitott be Meki - Kalapács, nem gondolod, hogy túl nagy kérés elvárni, hogy valaki megértse az életfilozófiádat?
- Nem, Meki, miért?
- Hát, én még felfogom, meg talán Erika is, de ne várd el, hogy a 90 alattiak megértsék!
- Oké-oké! Hogy állsz Charlieval?
- Hát, rég láttam az öreget, de a dal már egész jól megy, ha erre vagy kíváncsi.
- Pálinkás...
- Vodkávak kevert...
- Reggelt Mindenkinek! - jöttek be egymás után Disznóék.
Szépen sorban megtelt a terem.Viktor pedig előjött.
- Reggelt! Örülök, hogy máris itt vagytok! Nos, mindenkinek megtanítottam az alapokat, Anikótól kaptatok szöveget, kezdjétek el! Egy, két, há' és!
- I've been trying to do it right... - kezdték a kicsik.
- I've been living a lonely life... - folytatta a két banda.
- I've been sleeping here instead... - jött Erika és a két Edina.
- I've been sleeging in my bed... - jöttek a szólista fiúk.
- Sleeping in my bed... - Tamara és Ági.
- So show me family! - Lipdó és Ginevra.
- All the blood that I would bleed... - Alexáék.
- I don't know where I belong
I don't know where I went wrong
But I can write a song! - csatlakoztunk be Mekivel és Disznóékkal.
- I belong with you,
You belong with me
You're my sweetheart
I belong with you
You belong wth me
You're my sweetheart... - folytattukegyütt.

Mikor befejeztük,Viktor a fejét csóválta.
- Hát emberek, ez pocsék volt! Gitárpalánták, tessék megtanunli a dalt, és ti fogjátok kezdeni az egészet, és ülve csináljátok! Nos, ebben a felállásban folytatjuk...