- Következzék hát itt a Rising Star színpadán egy olyan lány, aki ...Nem csalás nem ámítás, az ének tanár helyett énekeltet be mindenkit amíg várakoztak. Hölgyeim és uraim, Emese Hajnalka.
Azt hitte összeesek az izgalomtól. Remegett a térdem, közben hallottam a hangomat a kisvideóból, amint azt mondom: "Az első szériától kezdve nézem a Rising Start, és azért jöttem erre a versenyre, hogy megmutassam mindenkinek, aki csak kételkedik, hogy a rock örök, és elpusztíthatatlan." - Hú, ez aztán király lett. Megrúgta az önbizalom szintemet, az egyszer biztos. azon kaptam magam, hogy Nóri mellett állok, és zsibbadó nyakkal nézek rá. Elég viccesen nézhettünk ki.
- Hajni, izgulsz?
- Á, csak passzióból remeg a térdem! - a közönség nevetett, mert ugye közben úgy nézek ki, mint egy törpe rocker dáma. A telefonokon egy díva mosolyát láthatják.Közben a díva legszívesebben kisnyuszivá reinkarnálódna ebben a szent pillanatban.
- A próbákon nagyon magabiztos voltál, mikrofon nélkül is beénekelted a termet, gondolod, hogy a falat is fel tudod emelni?
- Úgy gondolom...ez egy kihívás. És én elfogadom a kihívást! - idéztem Barney Stinsont, mire újból csak nevetés hallatszott.
- Értem. Hölgyeim és uraim, letelt a bejelentkezésre szánt idő.Most pedig jöjjön: Emese Hajnalka.
Az összes fény kihuny, elmondtam egy miatyánkot lehajtott fejjel, és már jött is a számláló.
3.....2.....1.....
Zoliék úgy játszottak,mint a próbán: extra basszussal.
- "Amikor kölyök voltam, tizenhat éves, nyughatatlan srác..." - mindenki füttyögött és tapsolt. Énekeltem minden stresszt, dühöt, izgalmat és gyűlöletet beleölni, hogy erős leggyen. A hosszú kitartott hang után jött a lopakodó refrén, Közben a Falon már rengeteg kép megjelent, köztük Pásztor Annáé. Mikor teljesen belelendültem, megjelent Keró arca, és hallottam egy kattanást, azaz valaki nemet adott. Vagy Feke , vagy Misi.
- "Testemen a jel,mely belém égett..." - A Falon felrobbantak a képek, és elkezdett emelkedni, abban a pillanatban Misi kéket húzott. Pásztor Anna csápolt, A közönség tapsolt. Én meg:
- ..."Csak bámultam, lestem, majd hanyatt estem, nem tudtam, mi van. De a Rock'N'Roll szólt, és tudtam jól,hogy ez örörkre fogva tart! - kisétáltam a színpad szélére , és a közönségnak énekeltem. És hinni akarom, hogy tetszett nekik. Befejeztem a dalt, és a zsűri állva tapsolt. Kivéve Pál urunkat.
Nóri először őt kérdezte meg:
- Megmondom őszintén, számítottam arra, hogy valami ilyesmit csinálsz, hogy belopod magad a szívünkbe egy akusztikus nótával, aztán robbansz, és ez nekem nem tetszett.
- Én is őszinte leszek, - folytatta Anna - nem értek egyet Palival. Én ugye tudtam mit fogsz előadni, mert ott voltam a próbádon, de ez ezerszer jobb volt. Mert bevallottad, hogy félsz. de mégsem éreztük ezt, mert sunyin odalopóztál a kis hangjaiddal, és a fülünkbe kiabáltad, hogy : ITT VAGYOK, ENGEM AKARJ! ENGEM KELL AKARNOD! - Misi meg Pali röhögtek Anna magyarázatán. - Ezzel meg ne foglalkozz, ez nem tudna ilyet előadni! - legyintett.
- Hát, de én nem is akarok!
- Tanár úr?
- Meg kell, hogy mondjam, először azt sem tudtam mit szóljak ehhez. Először azt mondtam hogy nem. Azért mondtam ezt, mert egyszerűen nem fért a fejembe, hogy hol van az a szégyenlős kislány, aki bejött egy szál gitárral és énekelt egy hatalmasat, és nem hitte el, hogy bejut ide. Aztán mikor elérted a refrént és a magas hangok után visszavettél, igen, ahogy Anna mondta odalopóztál a fülünkhöz, elraboltál, illetve elrabolt Ön. Elvégre most bizonyította be, hogy ide való. Nem kevés az a 78%. Nem kevés.
- Misi?
- Nos, én azért húztam olyan későn az igent, mert le voltam döbbenve, meg nyűgözve. Elvarázsoltál. Én esküszöm neked, nagyon régóta újra meg akartam hallgatni ezt a dalt, és hát, te most előadtad, és imádtam. Szavakat sem találok.
- Meg ott van! Testeden a jel! - mutatott Anna Misi széttetovált karjára. Mire a közönség is csak nevetett.
- Nos, Hajni, fáradj a páholyba a többiekhez, ugyan is ma még lesz egy fellépőnk. Illetve kettő, ha Majka ideér Diánával.
Felszaladtam a páholyba, gyors mosolyt váltottam anyuékkal útközben,és lehuppantam Erika mellé.A mekis srác a videóban elmesélte, hogy azért melózik a mekiben, mert nincs munka a tetoválószalonjában. Ugyan is tetováló művész. Vagány foglalkozás. Dedósabban nem tudnám mondani. És huszonhárom éves, könyvtárosi végzettséggel. No comment.
Nóri őt is kifaggatta, majd ahogy lejárt az idő, Meki leült egy háromlábú székre, amit neki tettek ki. A visszaszámlálás után síri csönd, majd felcsendült az ő mély hangja: "Oh,misty eye of the mountain below..."
Visszafolytott lélegzettel hallgattam.
"Keep careful watch of my brothers' souls..."
Megszűnt körülöttem a világ.
"And should the sky be filled with fire and smoke..."
Az utolsó sor szavait némán tátogtam vele.
" Kepp watchin' over Durin's sons"
Csak őt figyeltem és a gitárt.
" If this is the end in fire
Than we shall all burn together
Watch the flames climb high into the night..."
Oldalra néztem a szintmérőre 67 % a zsűri nélkül. Majd Anna és Misi nyomtak egy-egy igent. A fal pedig felemelkedett, mikor először felcsendült, hogy :"I see fire". A szintmérő 87%on állt meg. Arra sem figyeltem, mit mond a zsűri. Csak néztem ezt az Adam Gontier hasonmást, és ámultam. Őt nem tudom legyőzni,akár tovább jutok,akár nem. Őt nem fogom tudni legyőzni.
Még tíz perc fecsegés után Majka és Diána megérkeztek a stúdióba. Ha ő is felemeli a Falat, (és miért ne emelné) elég valószínű,hogy párbajozni fogok, és akkor ki fogok esni. És fölöslegesen csináltam eddig mindent.
- Most pedig átadjuk a színpadot Kurucz Diánának.
Diána a Szerelem miért múlsz?-szal lépett fel, és a szám felénél falat emelt. Annyira lesokkolt a tudat, hogy párbaj helyzetben vagyok, hogy levegőt sem kaptam, mint amikor rémálmomban elér a lidércnyomás. Lekértek mindenkit a színpadra, az egyetlen, aki megúszta a párbajt, az Diána volt annyi százalékkal, mnt én.
- Nos , hölgyeim és uraim, mint kiderült többen is falat emeltek ma, mint az eredeti keret. Úgyhogy most a versenyzőknek párbajozniuk kell. Két versenyzőnek kell párbaj ellenfelet választani... - ezt hurrogás követte. Jogosan. Elvégre azt mondták, hogy ma csak egy valaki megy haza.
- Tudjuk, hogy azt mondtuk, többen is tovább juthatnak, - segítette ki Majka Nórit - de jelenlegi tényállás szerint, a vezetőség úgy csűri-csavarja a szabályokat, ahogy csak akarja,erről nem mi tehetünk. Most pedig ide szeretném kérni Fürj Erikát és Matsuda Lakatos Hiroshit. Gondoljátok át, hogy kit akartok párbajellenfélnek. Okosan válasszatok.Először nektek kell beállítani egy szintet, amit a párbaj ellenfeleteknek meg kell próbálni felülmúlni.Ha ez sikerül, a fal felemelkedik, és ő tovább jut. Most következik egy 30 másodperces reklám, de ne menjenek sehová!
A fülemben visszhangzott a Borsodi reklám, amit az itt ülőknek is levetítettek. Magamban csak azt ismételgettem: Ne én! Ne én! Ne én! De valahol mélyen egy hang azt súgta: Te leszel az.
- Hölgyeim és uraim, köszöntjük önöket ismét a stúdióban,ahol nem sokára kezdetét veszi az egyik párbaj. Fürj Erika, arra kérlek, hogy még utóljára gondold át ki lesz a párbaj ellenfeled, és ha azt mondom most megmondhatod, mondd bele Majka mikrofonjába. - Erika bólogatott, Nóri pedig arra várt, hogy bemondják a fülesébe, hogy mikor mondhatja Erika. - Erika most mondd el, kit választottál.
- Az én párbaj ellenfelem..... - Istenem, csak ne én legyek! - Sebastian Krüger. - Mindenkinek leesett az álla. Sebastian nagyon erős ellenfél. Erika pedig éppen csak felemelte a falat.
- Erika, miért éppen Sebastiant választottad?
- Én versenyezni jöttem ide, és , egy verseny kihívásokból áll, Sebastian pedig igazi kihívás.
- Értem, hát remélem, nem vállaltad túl magad.
- Hiroshi, te kit választottál? Jaj, ne mondd még! - vette át a szót Majka - Na, most mondd!
- Az én párbaj ellenfelem.... - Hiroshi a szemembe nézett, és úgy mondta ki - Emese Hajnalka.
- Hűha! Te is a kihívást keresed, Hiroshi? - kérdezte Nóri.
- Nem, csak úgy gondoltam, vicces lnne két Otakunak párbjozni! - csak mi ketten nevettünk ezen, a közönség ugyan is nem értette a viccet. Igazából nem is vicc volt, csak Hiroshi játszani akart egyet, én pedig belementem. Mondjuk nem is volt más választásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése