4. A próba

4.

 - NEM, NEM, NEM! Hajni! Adj már bele egy kis erőt! Támadd le a közönséget, hogy téged akarjanak! - Petra hangja zengte be az egész stúdiót. A színpadon próbálhattam egy óráig, aztán Petrával megvesszük a ruhámat vasárnapra. Délután írja a zéháját, amíg én kereshetek valami elfoglaltságot magamnak.

- Pétra! Hangosabban nem tudsz kiabálni, szerintem Kínában még nem hallották!

- Beszótá’? Na, akkor most újra a refrént!

- "Csak bámultam, lestem, majd hanyatt estem, nem tudtam, mi van!"

- Gyerünk, tartsd meg a hangot!

- "De a Rock'N'Roll szólt, és tudtam jól, hogy ez örökre fogva tart..."

- És most rabold el! - az eddig hangos magas hangokból átváltottam, sejtelmesen suttogóba egyenesen a majdani kamera irányába néztem:

- „Testemen a jel, mely belém égett, nincs helyem, én nem nyughatom, hogy máslegyek, tudod, azt nem tehetem, más zenét én NEMJÁTSZHATOOOM!" "

- Ez az! És most támadj! - Petra tisztára átvette Gabi néni régi vezénylését és bíztatását. Bár most egy római légió parancsnokára jobban hasonlított, mint Gabi nénire. Ez valahol mélyen megnyugtatott.

- Jó reggelt, hölgyek! Zenekarral még nem próbáltatok, igaz? - Pásztor Anna feje tetején tökéletes konttyal, egy hatalmas kötött pulcsiban ugrott fel a színpadra. Eléggé szürreális, mégis elbűvölő látványt nyújtott. - Fiúk, hogy áll a dobszerkó? - Na, igen, a banda ott matatott mögöttem egész próba alatt.

- Már készen vagyunk, csak nem akartunk zavarni a dal közben.

 - Akkor próba indul! Tudjátok, nem? Zoli, azt mondta kívülről fújjátok. - megfordultam, hogy ne állandóan a hátamat mutassam nekik.

 - Igen, csak, izé, nem mondtad, hogy lány énekli. Nem kéne áthangszerelni?

- Na, add ide azt a gitárt! - mentem oda Zolihoz. Korábban már találkoztunk a héten, de akkor még nem kételkedett abban, hogy tudunk együtt dolgozni. Kivettem a kezéből a hangszert, és újra előadtam a dalt, az eredeti gitár aláfestéssel. Mikor végeztem, visszaadtam a méregdrága hangszert, oldalra dőltettem a fejem, és egy csábos mosollyal megkérdeztem:

- Te tönkretennél egy ilyen remek dalt egy áthangszereléssel?

– Természetesen nem! Egy, két, egy két, há’ és!

-       „Amikor kölyök voltam…”