3. A karácsonyi buli

3.

Tizenkettedikre sikerült meggyőzni Ildikó- nénit, hogy ne "ajándék- osztó-órát" tartsunk, hanem bulit Dj Mátéval. Egész jó volt, az ajándékosztás is megvolt, aztán Gréta a terem kellős közepénél fellógatott egy fagyöngy csokrot. Robi kapásból alá állt, Lujza meg mellé, mire Robi ellépett. Erre határozottan emlékszem, mert Petra nem egyszer szóvá tette.

Aztán Katácska oda állt, mire mindenki a terem sarkaiba húzódott. Szó szerint. Ő meg hisztizve kirohant a teremből. Annyira sajnáltam. Miután öt kerek perc alatt kiröhögtem magam.

 A buli folytatódott. Senkit sem izgatott Kata, vagy az, hogy Olivér próbálta a fagyöngy alá csalni Helgát. Helga semmit sem értett, aztán Olivér ideges lett és túlkiabálta a zenét is. "Szeretlek, bazdmeg!" Ennyit lehetett hallani. Helga felpofozta, úgy hogy Olivér lefejelte a karácsonyfát. És ki volt az, aki azonnal odarohant, hogy baja esett-e? Naná, hogy én!

Azt sem tudtam mi jutott eszembe, csak odaugrottam, hogy lett-e baja. Erre ő ellökött, és velem is kiabált, keselyűnek nevezett, hogy most utasították vissza, és pedig évek óta csak rátapadok, és alig várom, hogy rávethessem magam.

Fájt.

 Fájt, amit mondott, és a karom is. Az még jobban fájt, hogy mikor kiderült, hogy eltört a karom, el kellett mondanom az orvosnak és anyunak, hogy mi történt. Napokig sírtam, az egyetlen, aminek igazán örülök, hogy még mindig tudok rajzolni. Nagyon féltem, hogy Olivér ezt is elveszi tőlem. az egyetlen dolgot, amit még ő is elismert bennem. Az a szünet volt a legborzalmasabb két hetem. Lassan egy éve már, hogy megtörtént, de még mindig úgy fáj, mint ott abban a pillanatban.

 Rettegtem, hogy az írásbeliig nem gyógyulok meg. Rettegtem, hogy nem tudok rendesen leérettségizni. Minden nap lesütött szemmel jártam a suliban, egy szót sem tudtak kihúzni belőlem, Petra napokig könyörgött, hogy mondjak valamit. Végül Mikor Áprilisban már terhelhettem a kezem, elkezdtem bejárni tesire, és Nándi bejött hozzánk önvédelmi órát tartani. Kihívta Olivért, mint a tipikus szétgyúrt állatot (nem volt olyan, csak ő volt legközelebb hozzá) és engem, mint a védtelen, csont sovány alacsony lányt. Nándi mondta, hogy Olivér markoljon rá a kezemre, hogy ne tudjak mozdulni. Megragadtam az alkalmat, kiszabadítottam a kezem, és úgy orrba vágtam, hogy majdnem hátraesett. Aztán még gyomorba is rúgtam. Csak az egész osztály tapsolt és füttyögött. Utána már minden jól alakult minden visszatért a régi kerékvágásba. Visszatért belém az élet. Felvettek az egyetemre. Csak éppen nincs pénzem tandíjra.