18. Hátszél

Nos, miután megismertem a világ legbunkóbb koreográfusát, már együtt is kellett vele dolgoznom. Mindenkit végigtáncoltatott egyszer egy hülye remixre. Nálam már csak Meki volt bénább. Se jobbra nem tudott mozdulni, se balra. Én meg simán és egyszerűen kijelentettem, hogy ez a szám sz@r, nekem meg nincs mozgásom. Amikor mindenki elkezdte mondani, hogy "ne izélj, biztos tudsz te!" akkor megkérdeztem:

-       A csápolás tánc? Mert akkor istenien táncolok! – mire mindenki nevetett.

-       Hát ez hallatlan! Megérdemelnéd, hogy kiess!

Na,ember,ez azért durva volt! – állt fel Meki. - Az jó,hogy itt köcsögösködsz, de ennyire azért ne menj messzire!
- Van beleszólásod? Nincs. Te meg üljél vissza és dolgozd ki egyedül a koreográfiád,én ilyen link libákkal nem dolgozom.
Király. Szívesen behúztam volna neki egyet, de akkor az azt jelentené,hogy adok a véleményére...Pedig pont , hogy leszarom. Miután végignyúzott mindenkit, egy egyen-koreográfiát kezdet el betanítani nekünk. Rémsablonos volt, és rém unalmas.Ja, meg rém fárasztó. Volt tíz perc szünet fél tízkor. Elővettem a telómat, hogy majd küldök egy SMS-t anyunak,mikor kaptam egy új üzeneet Perától.
P:"Mikor vegzel?"
H:"keso este"
P:"nem lesz ebedszunet?"
H:"de"
P:"eljossz velem kajalni?"
H:"meghivsz?"
P:"meg"
H:"akk nem"
egész hosszú szünet után válaszolt csak:
P:"akk nem hivlak meg na! olyan hulye vagy!delben ott leszek erted"

- TALPRA!  MOST ÚJRA AZ EGÉSZET! EGY, KÉT, HÁ'... - folytata Viktor a próbát. Mi felálltunk egy körben és az inegetős mozdulatot kezdtük el csinálni. A rabszolgahajcsár koreográfus meg csak tapsolt és az utasításokat osztogatta - GYERÜNK!GYERÜNK! HOLNAPRA BE KELL FÉJEZNI AZ EGÉSZET! NINCS LAZSÁLÁS! MAGASABBRA! MÁSIK BALRA! EGY, KETTŐ ! EGY, KETTŐ!
Amíg próbáltunk,elgondolkodtam azon, hogy vajon Viktorka el tud-e számolni tízig, vagy csak kettőig megy neki. Arra jutottam,hogy ha tizedjére is csak kettőig jut,biztos nem tudja tovább.Legalább ennyi örömem volt a próbán...Ja, meg , hogy Meki kiállt melletem...Bár inkább Viktor ellen állt ki mint mellettem,de azért jó tudni,hogy másnak sem szimpi a csávó. Délben szinte kirohantunk a próbateremből. Mindenki a büfébe,én pedig a kijárathoz. Petra már várt rám, elefonnal a kezében, abban a pillanatban küldött nekem SMS-t.
- Szia!
- Szia,szállj be! - mondta.
- Szabad? - piszkáltam. Ő felnézett rám, sajnálta, de eléggé ismert már ahoz,hogy tudja , csak húzom az agyát. Nálam ez a bosszú.
- Ilyenkor annyira tudlak utálni! - mondta végül.
- Semmi baj,megbocsátom!
- Milyen volt a délelőttöd? - ül be a volán mögé. - Bekötnéd magad? Nem akarlak téged is letakarítani a szélvédőről. Elég volt a macskát.
- Te takarítottad le a macskát?
- Nem,Tomi volt, de érted mt mondok,nem?! Kösd már be magad!
- Oké-oké! Amúgy pocsék volt a délelőttöm. Az a köcsög koreográfus beszólogaott,meg össze-vissza szidott, hogy ilyen pocsék voltam,meg hogy szokjak le a közönségnek énklésről, mindig a kamerát figyeljem... Jaj, meg mindenki meg akart táncoltatni egy idióta remixre,tudod, hogy allergiás vagyok a dubstepre! És kijelentetem,hogy ez szar, és nem táncolok rá,mert nem tudok,aztán meg elsütöttem azt a poént, hogy ha a csápolás tánc,akkor...
- Hallod, vegyél már levegőt! - szólt rám röhögve.
- Kösz,hogy szólsz! - szuszogtam.
- Tehát...Van egy kisköcsög koreográfus, aki leszólta a koreográfiát, amit ÉN találtam ki... Folyasd!
- Tehát, elsütöttem azt a viccet,mindenki nevet,erre odaszól, hogy megérdemelném,hogy kiessek!
- Jó, hol a hullája? Dobjuk a csomagtartóba, Óbuda után van egy szép kis erdő...
- Még él... - motyogtam. Petra beletaposott a fékbe. Lehet , hogy nem éppen azért amit mondtam, hanem a hülyegyerek miatt aki átszaladt a piroson, de majdnem olyan volt.
- ESZEDNÉL VAGY, GYEREK?! Mi az, hogy életben van? - fordult felém - Olivérnek szétverted az orrát, ezt meg hagytad lógni?
- Nem, nem volt rá alkalmam. Meki megvédett.
- Meki..? Ja, a mekis srác akivel flörtöltél.
- Igen az...
- Na! Most ismerted be, hogy flörtöltél vele! - nevetett.
- Jól van, na! - Petra leparkolt egy kínai büfé előtt, aztán a kormányra hajolva röhögöt. Olyan kemény két percig.
- El vagy? - kérdeztem. Felemelkedett,és a kezével körözött, hogy mindjártkap levegőt,aztán nyelt vagy kettőt ésabbahagyta.
- Igen...Tehát... Meki kiállt érted...És?
- És, Viktorka közölte, hogy kuss van és meló, é meg találjak ki aját koreográfiát, mert nem dolgozik ilyen "link libákkal"!
- Viktor? Karcagi Vikor? Szőke, tagbaszakadt, pösze hapsi?
- Az.
- Jaj, azt keresztapum ismeri. Majd szólok neki,hogy szóljon rá!
- Na, azt az egyet ne tedd!
- Már miért ne?
- Nem kell hátszél,Petra! Azt hiszem ezt már megbeszéltük!
- De ez nem hátszél, csak kicsit rá kell szólni!
- PETRA!NE!
- Oké, te tudod, de én nem segítek a készülésben! Túl sok a dolgom!
- Majd megleszek valahogy, max kiesek,és örökre a nyakadon maradok. - mosolyogtam rá.
- Na ne! - fordult el tőlem - Ezt ne! Ne zsarolj!

- Léééégy szííííí'!!!!
- Hajnalka! Nyugszik! Hogy van ez,hogy segítsek neked új koreográfiát kitalálni,de nem engeded,hogy besegítsek abban,hogy a koreográfus emberszámba vegyen? Vagy direkt húztad fel Viktort?
- Nem,dehogy! Segíííts! Találj ki nekem egy koreográfiát,légy szí'! Te ismered a korlátaimat,és baromi jó dolgokat találsz ki!
- Hízelegj még,akkor lehet,hogy bevállalom!
- Nem megy! Kifújt! Légy szí'!
- JÓ! Csak maradj már nyugton! Na,jó lesz a kung-pao csirke?
- Jó. Jó veled jóban lenni.
- Nem is voltunk rosszban...
- Oké, te tudod.
Beültünk a büfébe, Petra megrendelte a kaját,és közben még mindig azon röhögöt, hogy a Meki kiáll értem. Most mi ebben a nagy dolog?
- De várj, most akkor ez mit is csinál?
- Tetovál, de mivel nincs meló egy ideje,elment a Mekibe melózni. De közben meg van egy fősulis végzettsége, mint könyvtáros.
- Hát az mekkora lenne már...Egy széttetovált könyvtáros....- röhögött.
- Ma nagyon röhögős kedved van,mi?
- Aha-ha!
- Oké,jó étvágyat! - láttam neki a csirkémnek. Petra még kuncogott egyet,mielőtt megpróbált  volna enni. De csak turkált a tányérján. - Mi az,nem ízlik? - kérdeztem - Vagy rosszul vagy? Sápadtnak látszol! Minden oké?
- Ugye nem vesztél össze Tomival?
- Nem, nem erről van szó...
- El akarod mondani?
- Hagynál szóhoz jutni????
- Bocsi! Tiéd a szó!
- Kösz! Szóval...Tudod anno jóban voltunk Noémivel...Gondoltam,meghívom az esküvőre. Felhívtam, és az első amit mondott, az nem az volt,hogy:"Jaj,kösz,hogy meghívsz! Gratulálok!" Ahogy egy normális ember tenné, hanem,hogy: "Tudok egy olcsó helyet , ahol abortuszt csinálnak,azért ne menj férjhez!"
Gondolom vágtam egy érdekes fejet, mert Petra megint elkezdett röhögni.
- Hát elmehet a... De ezért nem eszel? Hagyj már a hülyeséggel! Finom, meleg a csirke!
- Nem, nem azért...
- Hanem?
- Á, nem érdekes!
- De, az! Mondd csak! Én nem fogok beszólni, megígérem!
- Oké, hát az van,hogy...Mi van,ha más is ezt gondolja? Mi van,ha mindenki azt hiszi csak azért házasodunk össze,mert terhes vagyok? De ez nem azért lesz! De ezt csak te,meg anya hiszitek el! Még Tomi sem hiszi el, hogy igen mondtam! Azt hiszi szívatom!
- Elég durva szívatás lenne!
- Jó, de itt most nem ez a lényeg!
- Petra! Túlreagálod! Kit izgat, hogy mások mit gondolnak! Majd meglátja mindenki, hogy nem vagy 36 hónapos terhes!
- Hogy lehet valaki 36 hónapos terhes? - röhögött.
- Nem tudom, kérdezd meg Noémit! - még tovább és még hangosabban nevetett.
- Amúgy, honnan ismeri azt a valaki, aki olcsón csinál abortuszt? Csak nem volt már vele dolga?
- Petra azt mondta, hogy Noéminek állítólag nincs pasija...
- Vagy csak olyan öreg, hogy nem vállalja fel... - motyogtam. Petra meg csak röhögött. - No, de szabálytalanul veszed a levegőt!