Vasárnap délután, a Márk által javasolt pólóban,a koptatott farmerben, bakancsban, és bőrdzsekiben vártam, hogy Katica kisminkeljen. Sokáig vitatkoztunk a műszempilla miatt, de végülis kiegyeztünk egy nem túl plázacicás darabban, ami kicsit mangás hatást adott a szememnek. A balomon Fürtöst sminkelték, a jobbomon Fürj Erika hajkoronáját fonták. Remegett a kezem,annyia féltem. Egy nyikkanás nem sok,annyi nem jött ki a torkomon.
- Izgulsz? - kérdezte Kati.
- Á, nem, csak passzióból rángatózik a kezem.
- Látom, a humorérzéked még megvan! Jaj, Márk üzeni, hogy szurkol neked, és ő is szavazni fog rád!
- És igennel?
- Azt nem mondta,...de ha ez megnyugtat, én igennel szavaznék rád, ha lenne időm! Már csak azért is, mert van egy Pokolgép tetkóm még fiatalkoromból. Nagyon jól adod elő, nem kell aggódnod!
- Azért Kalapácsnak a nyomába sem érek.Különben is, én nem aggódom, én izgulok!
- Márk nekem is üzent valamit? - szólt bele Fürtös a beszélgetésünkbe. Ennek most komolyan ennyire feltűnési viszketegsége van? Kati rá sem nézett, túlságosan le volt foglalva a jobb szemhéjammal.
- Nem, kellett volna üzennie valamit? - kérdezett vissza Kati.
Fürtös sértődötten összeráncolta a szemöldökét, mire a sminkese rászólt, hogy tönkreteszi az alapozást.
- Készen is volnánk! - állt mellém Kati, hogy megnézhessem magam a tükörben. El sem hittem amit láttam. Ugyan az a Nana stílus, amihez hű vagyok,csak lágyabban. Máshogy nem tudom leírni. Erősen voltam sminkelve, de látszott, hogy hozzáértő kéz munkája. A bőröm a természetesnél is jobban nézett ki,tisztábbnak tűnt, a szemem ragyogott, és beleolvadt minden szín az arcomba. Valahogy más voltam, de mégis saját magam. Ha most találkoznék magammal először, valószínűleg még a lila szemhéjamat is természetesnek venném.
- Wow,ez állati jó lett! Nagyon köszönöm!
- Nincs mit! Ez a munkám! Laci , átveheted! - A tülörben már láttam is Lacit, ahogy ellép a tizenöt éves Alexától,akinek most varázsolt lila bubi frizurát,a barna szálegyenes hajából.
- Szervusz...Emese, jól tudom?
- Emese Hajnalka.
- Na, mondom én. Nos, mi is lesz a produkciód? A retro-metál, jól emlékszem?
- Nem mondanám retrónak...
- Mindegy, lesz még kiegészítője, Gabus? - Gábor, a hivatalos stylist előbújt a ruhatárból.
- Emese Hajnalkának? Lesz még egy szegecselt öv és vállánc.
- Jujj,ez aztán vadóc lesz! Nos, varázsoljunk neked egy vadóc sérót is! Más színben gondolkodtál már esetleg?
- Nem mondanám. Inkább csak így leengedve szoktam hordani. Semmi különleges.
- Hát, akkor mondjuk,megpróbálok valami egyszerűt. Öhm...mi lenne, ha ezt így előre fésülnénk, ezt meg oldalra... - szinte szálanként rendezte a hajamat, aztán besűtötte,és ráfújt vagy hat flakon hajlakkot. Bah! Semmit nem utálok annyira,mint a hajlakkot!Esetleg a hajzselét,vagy a műkörmöt.
- Voila! Csinoska lettél!
- Kész van? Nagyszerű, tessék,ezt vedd fel! - nyújtott át egy... hát nyakörvet, kiverve szegecsekkel, ráaggatva egy csomó lánccal. Közben gabus...akarom mondani Gábor felcsatolta rám az övet,majd két láncot ráerősített. Még volt két lánc, amik a vállamon nyugodtak.Leszedték rólam a dzsekit, és szóltak Katinak,hogy kezdjen valamit a vállammal,mert az elég rondán festett a szép ruhában. Két réteg alapozó és púder eltüntette a hegeket.De én attól ugyanúgy szégyelltem.
- Nyomás fotózkodni, nem érünk rá egész nap! Már csak három óra a műsor kezdésig! Akik kész vannak, mehetnek!
A terem másik végéből a fiúk sétáltak elő, élen a Mekissel. Fehér rövidujjú pólóban volt, ami megvillantotta végigtetovált karját. Fekete tincsei alól smaragdzöld szemek méregettek engem. Mint egy támadásra kész vadmacska. Mint derült égből a villámcsapás hasított belém a felismerés. Szétvarrt, szétgyúrt, fekete hajú srác, másnapos borostával és akusztikus gitárral. Ha neki is jégkék szemei lennének kiköpött mása lenne Adam Gontiernek.
Utána kullogott a tizennégy éves Norbi, a Fluor számokkal, Frigyes, aki mindőnk közül a legidősebb (54 éves), aztán Matsuda Lakatos Hiroshi, aki Nanának hív ( :) ). Még két taknyos , egy velem egy idős cukrász srác, és Antonio Banderaz titkolt gyereke,a kb harminc éves Sebastian Krüger, Bécsből.
Fürj Erika haja is kész lett, tündöklő virágszálként libbent át a termen,egyenesen mellém. A technikus akkor lépett be, hogy máris mehetünk.
Átvezetett minket a szűk folyosón, ahol mindenki futkosott és lökdösődött. Benyitott egy fénycsövekkel kivilágított terembe,és egyenként lökdösött be minket.
- Gyerünk! Névsor szerint! Bajor Ferenc! - lefotózták a zöld háttér előtt hat különböző pózban - Következő! Csonka Norbert! Nagyszerű! Emese Hajnalka! - Na, ki a legbénább mindőnk közül? Emese Hajnalka! Az őszinte mosolyom helyett egy dáma kínvigyorát láttam a monitoron. Az oldalnézeti képekek peckesen fel kellett emelnem az orrom, de helyette egy lesütött szemű fotóm lett, mert valami kosz került a bakancsomra, és egy pillanatra lenéztem. - Tovább! Győrfi Frigyes! - Engem tovább löktek a videó részletek felvételéhez.
- Oké, a belépést majd a kapunál vesszük fel! Most legyen a párbajhoz egy erővel teli kamerába tekintés! Háromra kezdd! - két ujjamat a halántékomhoz emeltem,majd intettem és belenéztem a kamerába, mintha csak azt akarnám beleszugerálni: "Nem aggódom semmiért". Holott abszolút nem így éreztem magam.
- Márai Dániel! - Meki beállt kart karba tett kézzel,egy magabiztos mosollyal (esküszöm Adam kiköpött mása!) és már tovább is ment. A kameráknál engem utánzott le. Ez még bosszantó is lett volna, ha neki nem áll ezerszer jobban. Pontosítok, pontosan az idegesített, hogy jobban nézett ki ezzel, mint én.
Közben már mindenki megérkezett, és minket,akik már kaptak egy Facebook ,Instagram, Twitter és még istentudja hány féle felkonfot neten, átvittek a színpadhoz, hogy felvegyék a belépőnket. EgY magabiztos belépés, egy kis léggitár... Meki pedig megint előadta Adamet.Bah!
- Jól van, hangosítás próba, és Fal próba! Gyerünk, már az Árkádnál tolakodnak az emberek, hogy kiválasszák őket! Másfél óra kezdésig.
- Petya! Engedd le a Falat! - kiáltott a producer. Mindd ott álltunk egy kis körben. És a négy tonnás ellenfelünk lassan leereszkedett elénk, mint egy börtöncella rácsa. Tehát ez lenne az. A Fal, a nagy ledkijelző, ahol random jelennek meg a támogatóim arcai.
A banda közben a hangosításban segített. Én pedig csak néztem a Falat. Végpánik volt. Görcsbe rándult a gyomrom, éreztem,hogy egyre szabálytalanabbul veszem a levegőt. Én ezt nem tudom megcsnálni!
Nem fog menni! Én ehhez nem vagyok elég jó! Hetven százalék, nem lenne sok, csak ez a Fal minden önbizalmamat elveszi. Fürj Erika odatáncolt mellém.
- Te, Hajni... Ne izgulj! Szerintem fel tudod emelni ! Nagyon jól énekelsz! Biztos menni fog!
- Köszi! - motyogtam. Nem semmi ez a lány, amit a Fal elvett tőlem energiát, azt ő kétszeresen belémpumpálta. - Neked is biztosan sikerül!
A technikus kiadta az utasítást, mire a Fal felemelkedett, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Csak emelkedjen fel este!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése