7. Márai Mekis Dániel

7.

A nézőtéren ültem a többi versenyzővel. Voltunk vagy huszan. Éppen egy tizenhat év körüli lány énekelte a Titanium-ot,asszem valami Edinának hívják. Állati jó volt, néha hamis ugyan, de zabálni való. Kislányos arca éneklés közben mint egy igazi tündéré, szőke göndör fürdjei  minden apró mozzanatára körbetáncolták arcát.
Mikor megtapsoltuk a dal végén, szégyenlősen elmosolyodott, és elkapott az a tipikus: olyan cuki,hogy belehalok érzés.
- Köszönöm szépen!
- Rendben, következő! Fürj Erika!
- Jövök! Bocsánat! - végigtaposott a lábamon. Felsétált a színpadra, majd megláttam,hogy  a fürtös kislány csípőre tett kézzel állt a székem mellett.
- Te mégis mit képzelsz magadról? - kérdezte, valami eszméletlen irritáló hangon.
- Bocs, hozzám beszélsz? - kérdeztem.
- Igen, hozzád, te nagyseggű tyúk! - erre mindenki odakapta a fejét, és csak nézték ezt az állítólag aranyos kislányt, aki éppen VELEM kekeckedett. Pont velem. Pont egy idegbeteg állattal, aki beverte a volt szerelme orrát. Ez a taknyos nem százas.
- Ez aztán nem semmi. Még a seggeden a tojáshéj, de már beszólogatsz.
- Emese Hajnalka! - A technikus engem szólított, úgy néz ki, Fürj Erika már el is énekelte a dalát. Fel sem tűnt, annyira le voltam döbbenve a kis csitri nagy pofáján. Én voltam az utolsó előtti a sorban, és Petra pont akkor érkezett meg, amikor felléptem a színpadra. A technikus átadta  mikrofont, és intett, hogy kezdjem . Én egy kis bíztatásért hátranéztem Zolira. Ő nevetve mondta:
- Nincs áthangszerelés.
- Oké, akkor...egy,két,egy,két há' és...
A gyomromban éreztem a basszust, ami kicsit felbátorított. Lenyeltem a gombócot,ami a torkomba ugrott, vettem egy mély levegőt, és úgy kezdtem énekelni,mintha évek óta ezt csinálnám. Végülis, évek óta ezt csinálom, csak nem nagyközönség előtt és nem A Jelet.
- ":..de a Rock'n'Roll szólt, és tudtam jól, hogy ez örökre fogva taaaaart..." - tökéletesen kitartottam a hangot, majd hirtelen váltottam, a fiúkkal teljes összhangban. Valahogy most méginkább meg akartam mutatni, hogy mit tudok. Persze erről szól a műsor, de ha egy kis taknyos beszól, az felnyomja bennem a pumpát, és nem kell extra energiát belefektetnem abba, hogy idegesnek tűnjek.
- "Testemen a jel, mely belém égett,
 nincs helyem, én nem nyughatom.
Hogy más legyek,tudod
 azt nem tehetem, más zenét,
 ÉN NEM JÁTSZHATOM!" - hú, a technikus fejét látni kellett volna. Ledöbbent. Úgy nézett ki, mint aki itt akar ülni mindörökké. Engem állva tapsoltak. Mindenki,kivéve a fürtöst.
 - Köszönöm szépen! - gyorsan meghajoltam, és mosolyogva lesétáltam a színpadról. A két Petra közre fogott, és egy mondatot tudtak mondani:
- Hajni, ha vasárnap csak fele ilyen jó leszel, nyert ügyed van.
- Márai Dániel!
- Itt vagyok! - a mekis srác fenn állt a színpadon.
- Te, ez nem a mekis srác? - kérdezte Petra.
- De.
- Milyen mekis srác?
- Azzal a sráccal flörtölt Hajni,mikor ebédelni voltunk!
- Hé! Ő flörtölt velem!
- Hölgyeim, hölgyeim, ne veszekedjenek rajtam! - mondta be a mikrofonba a srác, mi meg úgy vihogtunk, mint anno kilencedikben. Dániel egy akusztikus gitárral ült, a mikrofonja magasabban volt a kelleténél.
- Mindjárt elénekli a Wonderwall-t figyelj! - mondta Peti.
- Mint Cortez? Akkor ki Reni? - viccelődött Petra, és közben oldalba csípett.
- Hát Hajni! Ki más?
Nos, azmár maga boszorkányság lett volna, ha a Wonderwall-t énekli. De , hogy az én Wonderwall-omat,az már egyenesen felháborító.
- "Oh,misty eye of the mountain below...Keep careful watch of my brothers' souls...And should the sky be filled with...fire and smoke.....Keep watchin' over...Durin's sons.." - sok lányt egy Justin Bieber számmal lehet levenni  lábáról, másokat egy nyálas szerelmes számmal. Engem fantasy filmek zenéivel lehet levenni a lábamról. Az Éhezők viadaláéval, a  Trónok Harcáéval főként, de van egy, amit akusztikuson imádok...Ed Sheeran-I see fire, a Hobbitból.
Nem mintha engem olyan könnyen le lehetne venni a lábamról. De ez a srác nagyon közel áll hozzá.